Szlovéniában nyaraltam a párommal. Több hegymászó túrát is beterveztünk a Triglav Nemzeti Parkban. Imádom a hegyek látványát, olyan érzést váltanak ki belőlem, amit szavakba önteni nem tudok, egyszóval mélyen megérint.
A nyaralás alatt az egyik mászás nagy hatással volt rám. Ami akkor ott lejátszódott bennem szintén bebizonyította a törvényszerűséget miszerint van választásunk és mi választjuk meg teljes mértékben a dolgokhoz való hozzáállásunkat. Valójában minden ezen múlik.
Ott akkor fent a hegyen egyszerűen teljesen világossá vált minden. Persze eddig is tudtam, és ennek tudatában cselekedtem. De ez valami fenomenális érzés volt, egyben misztikus is, megkaptam a választ, mintegy jelet.
Sokat túrázunk, de a komolyabb több száz méteres sziklamászós, alattam végig szakadék útvonalakban még nem érzem magam otthonosan. Ami azt illeti, van egy kis tériszonyom, ha kicsi peremeken kell állnom. Le kellett jönnöm 600 méter szintkülönbséget szinte függőleges (érzésre legalábbis) hegyoldalon.
Bekapcsolt a tériszony gomb, a lezuhanok féle. A sziklák a testem részévé váltak, mint egy tengeri csillag úgy tapadtam hozzájuk. Azt éreztem, hogyha kiegyenesedek, akkor bevonzz a mélység (érdekes, hogy ezt felfelé sosem érzem, mindig csak lefelé). A lábaim és kezeim nehezen akartak engedelmeskedni. Alig bírtam egyik lépést a másik után megtenni. Éreztem, hogy kezd eluralkodni a pánik rajtam, és földbe gyökerezik a lában. Megálltam és végiggondoltam, hogy mi ez az egész, mi a probléma, mit tehetek a megoldás érdekében.
Mérlegeltem a lehetőségeimet, ebben az esetben úgy éreztem, hogy nincs sok lehetőségem: vagy fent maradok, vagy lejövök 🙂 De ez máris két irány. Emellett pedig számos változatban tehetem meg a lefelé utat:
- Rémülettel teli, pánik hangulatban, amiben benne van a rizikó, hogy tényleg valami nem kívánatos történik.
- Összeszedve minden lélekjelenlétem, bátorságom, bízom önmagamban, hogy képes vagyok rá, így az útra koncentrálva biztonságban leérkezhetek.
- Még a helikopteren gondolkodtam, de az durvább lett volna, lelógatnak egy kötelet és felhúznak rajta, még magasabbra, á ez kizárt. Meg amúgy is egy pánikolós csajért biztos nem helikoptert küldenek, maximum egy postagalambot üzenettel, hogy „Kellemes időtöltést a bátorság összegyűjtése alatt, reméljük van hidegélelem és hálózsák az éjszakák hidegek, a hegy pedig nem lesz kisebb.”
A középsőt választottam. Összeszedtem minden eddigi pozitív tapasztalatot, és fejben tudtam, hogy képes vagyok rá, hiszem felfelé is ment, sőt millió egy embernek megy, és minden testi adottságom megvan ahhoz, hogy lemenjek.
Miközben ezen gondolkodtam, mintegy villámcsapásként belém hasított egy érzés, kép, gondolat, mintegy ”JEGYEZD MEG JÓL EZT A PILLANATOT!” célzattal. Na ez Heuréka volt, WOW élmény 🙂 Itt egy helyzet, ami voltaképpen semmivel nem különb, mint bármely más helyzet. HOPPÁ ez a válasz: MINDEN HELYZETHEZ ÉN VÁLASZTOM MEG A HOZZÁÁLLÁSOM. Ebben a helyzetben nem lehetett packázni, nem lehetett odázni a dolgokat, és majd lesz valahogy címszóval ellavírozgatni.
Mi történt itt?
Lehetőségek mérlegelése > Döntés > Cselekvés
Minden más szituációban is ez történik, csak sokszor hiányzik a döntés és a cselekvés között a:
Higgadtság > Hit > Bátorság
Vannak esetek, amikor ott azonnal össze kell szedni magunkat, mint az én hegymászós példámban is.
Az életünk számos helyzetében nagyobb szabadságunk van a döntéseinkkel kapcsolatban, és sok esetben belefér a halogatás a fenti tényezők hiánya miatt, és várva a tökéletes pillanatot. Ezzel csak hitegetjük magunkat, valójában időpocsékolás.
Ott fent abban a helyzetben azt éreztem:
- NINCS TÖKÉLETES PILLANAT
- CSAK A PILLANAT VAN
- CSELEKEDJ MOST
„A tökéletes pillanatra várva elillan a jelen pillanat lehetősége.”
Ha változást szeretnél az életedben ne várd a tökéletes pillanatot túl sokáig, tegyél minden nap valamit, ami az áhított változás felé visz. Ha nem tudod mit tegyél, akkor azért tégy, hogy megtudd, ha már tudod akkor azért. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, elég egy-egy apró lépés ez már beindítja a folyamatot.
Minden lépéssel fejlődsz, mozgásban tart, és nem hagyja kialudni a lángot.
„Az életed nap, mint nap rádöbbent arra, hogy dúskálsz a választási lehetőségekben, minden helyzetben. Csak figyelj! Ugye milyen csodálatos! A VÁLASZTÁS TÖRVÉNYE is ugyanolyan törvényszerűség, mint bármely fizikai törvény. Minden helyzetben mi döntünk arról, hogy hogyan állunk hozzá, mit érzünk vele kapcsolatban, és hogyan cselekszünk, reagálunk rá.”
Gyakorolj olyan helyzetekben, aminek nincs nagy tétje. Ezáltal tapasztalsz, és komolyabb helyzetekben is tudatosan tudod majd alkalmazni a választás törvényét. Jogodban áll, ne foszd meg magad tőle.
Ha megfigyeljük az egyszerű mindennapokat például, hogy mit teszünk reggeltől estig.
- Hogyan ébredsz?
- Hogyan kelsz ki az ágyadból?
- Mit eszel, vagy nem eszel reggelire?
- Milyen szertartást követsz reggelente a fürdőszobában?
- Rohamtempóban indulsz, de megint el fogsz késni?
Dönthetsz úgy, hogy másként csinálod!
Ha későn kelős vagy Időben kelsz, fél órával a megszokotthoz képest, a semmi helyett eszel valamit reggelire pl. tükörtojást, jobb kéz helyett bal kézzel fested ki a szempilládat és bal kézzel mosol fogat.
Időben elindulsz, úgy, hogy útközben még egy kávéra is jut időd. Ha elmegy az orrod előtt a villamos, vagy dugóban ülsz nem kezdesz el morogni magadban, hanem mosolyogva ütöd el az időt szürcsölgetve a kávédat.
Máris felborul a világ? Dehogy. Rájössz, hogy bár nem megszokott, de megy, és lehet így is csinálni. Sőt, a hangulatod merőben más lesz, mint egy bosszankodó reggel után.
Változásra fel! Mosolyogj, bízz, szeress, CSELEKEDJ!
Petra
